Tartottalak volna
anyám, mint fa a levelét,
ha pillangó életed
nem ért volna véget,
s ha nem mentél volna
tőlem olyan messzire,
ahová nem érnek el a
földön futó léptek.
Tartottalak volna,
mindaddig a percig,
míg szívem dobbanása
nem szűnt volna meg,
hisz nélküled anyám az
úgy is halott már,
bárhogy lázadnak is a
lüktető erek.
Már nem tarthatlak anyám,
nem védhetlek meg,
más irányba fújtak azok
a zord, hideg szelek,
melyeknek bőszült, orkán
ereje olyan hatalmas,
hogy porba dönt
mindent, mi útjába akad.
Így csak emléked lehet,
mit rejtegethetek,
hogy észre ne vegyék
azok a zord, hideg szelek.
mert ha megdühödnek,
anyám, engem is visznek,
s akkor már többé nem
védhetlek meg.
Kun Magdolna
Csak a csodálatomnak adhatok hangot ...!
VálaszTörlésMegtisztelsz kedves Józsi! Nagyon köszönöm!
VálaszTörlés