A versek és megjelölt fotók, Kun Magdolna saját alkotásai; A művek a szerző tulajdonát képezik, ezek egészének vagy részének másolása,terjesztése, publikálása, csak a szerző előzetes hozzájárulásával lehetséges. 1999./LXXVI/tv./1.§

2015. november 4., szerda

Az utolsó szívdobbanásig


Tartottalak volna anyám, mint fa a levelét,
ha pillangó életed nem ért volna véget,
s ha nem mentél volna tőlem olyan messzire,
ahová nem érnek el a földön futó léptek.

Tartottalak volna, mindaddig a percig,
míg szívem dobbanása nem szűnt volna meg,
hisz nélküled anyám az úgy is halott már,
bárhogy lázadnak is a lüktető erek.

Már nem tarthatlak anyám, nem védhetlek meg,
más irányba fújtak azok a zord, hideg szelek,
melyeknek bőszült, orkán ereje olyan hatalmas,
hogy porba dönt mindent, mi útjába akad.

Így csak emléked lehet, mit rejtegethetek,
hogy észre ne vegyék azok a zord, hideg szelek.
mert ha megdühödnek, anyám, engem is visznek,
s akkor már többé nem védhetlek meg.

Kun Magdolna


2 megjegyzés:

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.