Ott a kék hegyeken túl,
ahol tenger tengert áraszt,
és örök nyárban
szépül a pipacsos határ,
ott várj rám kedvesem
hűséges lelkeddel,
mert egy napon az én
lelkem is menedékre vár.
S ha majd feltűnök az
éji éjek csillagközi útján,
fuss elém, és tárd
felém mindkét karodat,
hogy újra érezhessem
szívednek azt a melegségit,
mely könnyes éjszakákon
még ma is elringat.
Csak bízz abban, hogy
eljön az a boldog pillanat,
mikor porba hullik előttünk
minden akadály,
amely most meggátol
abban, hogy ott lehessek veled,
ahol kitárt karjaidnak
ölelése vár.
Kun Magdolna
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.