Még melengeti arcomat
az őszi napsugár,
és szívem köré is
nyár-dalt muzsikál,
de mikor fénykarjai
ölelnek, beleremegek,
mert érzem, hogy
ereje egyre kevesebb.
Ahogy az ő ereje
gyengül, úgy gyengülök én is,
s ez így lesz egészen
tavasz-ébredésig,
mert engem minden ősz
mélabúra késztet,
egészen tavaszig, míg
kivirul az élet.
Kun Magdolna
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.