Nagymamám arra
tanított, ne feledjem azt
amit mások szívükből
felém nyújtanak,
hisz az mind-mind
becses kincs lesz azon időkre,
mikor magányosan
tekintek a csillag telt égre.
Mert akit szeretek, aki
közel áll hozzám,,
egyszer bizton átlép a mennyek kapuján,
s akkor nem védelmez többé, nem vigyázhat rám,
nem enyhíthet lelkem kínján, bánatán.
Nagymamám mindig tudta, hogy azon emberek,
kik igaz szívvel, igaz hittel hűen kísértek,
nem engedik kezeimet akkor sem majd el,
ha már elérhetetlen távolság lesz az ég és földközel.
Kun Magdolna
kik igaz szívvel, igaz hittel hűen kísértek,
nem engedik kezeimet akkor sem majd el,
ha már elérhetetlen távolság lesz az ég és földközel.
Kun Magdolna
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.