Mit is mondhatnék

Mit is mondhatnék, hisz te is jól tudod,

könnyek nélkül elbúcsúzni, mily nehéz dolog.

Mily fájdalmas, mily keserű, mikor annyi éven át

kitartó hűséggel vigyáztuk egymást.

Megkérdezném tőled, hogy miért változtunk,

mi, akik egymásért hősként harcoltunk.

Akik előtt nem volt sem akadály, sem gát,

mert minden leromboltunk, mi útjainkba állt.

Megkérdezném tőled, de már minden hiába,

 elhamvadt szemedben az érzés varázsa,

hisz más ragyogja benne azt a csillagfényes estet,

amibe százszor belesúgtuk, szeretlek-szeretlek.

Kun Magdolna