Minden év őszén,
mikor megsárgult
levelek hullnak le a földre,
és a fák ritkult ágait dérezüst
lepi,
sétálj el arra, ahol
lépteim nyomát,
lépteid nyoma még
felismerheti.
Ha a lépésnyomok
felismerik egymást,
végy fel a földről pár száraz levelet,
majd tenyeredbe
tartván simíts rajtuk egyet,
oly szerethetően, mintha ott lennék
veled.
Mert addig, Amíg falevelet simogat kezed,
s lépted nyoma lépteimmel egy úton halad,
bárhol is leszek is, tudni fogom
azt,
együtt töltött éveink örök időt nyertek
ott az őszi fák alatt.
ott az őszi fák alatt.
Kun Magdolna
Csodaszép ez a versed Magdika - szeretettel gratulálok...
VálaszTörlésMiki
Köszönöm kedves szavaid Miki!
VálaszTörlésSzeretettel.
Magdi