A versek és megjelölt fotók, Kun Magdolna saját alkotásai; A művek a szerző tulajdonát képezik, ezek egészének vagy részének másolása,terjesztése, publikálása, csak a szerző előzetes hozzájárulásával lehetséges. 1999./LXXVI/tv./1.§

2015. október 15., csütörtök

Lélek-fák


Ha már nem leszünk mások csak szálló porszemek,
melyeket a viharos szél  útjára enged,
kössünk béklyót egymásra, és a végtelenhez érve
kapaszkodjunk bele a földnek mélységébe.

Ott majd könnyező lelkünk gyökeret ereszt,
gyökeret amiből kiserkennek a tavaszi rügyek,
s azokból kinőnek azok a nagy hatalmas ágak,
amelyekre csöppnyi kismadarak szállnak.

S akkor ezek a madárkák mind-mind énekelnek,
sok megfagyott ember-szívet átmelengetgetnek,
hogyha majd egy napon porszemekké válnak,
részei lehessenek egy új tavasz-világnak.

Kun Magdolna


2 megjegyzés: