A versek és megjelölt fotók, Kun Magdolna saját alkotásai; A művek a szerző tulajdonát képezik, ezek egészének vagy részének másolása,terjesztése, publikálása, csak a szerző előzetes hozzájárulásával lehetséges. 1999./LXXVI/tv./1.§

2015. október 15., csütörtök

Lehajtott fejjel


Csak állok anyám sírod előtt, némán tisztelegve,
lehajtott fejjel, őszen, betegen,
várva arra a megszokott kedves mondatodra,
mit minden búcsúzáskor oly szeretettel mondtál,
- vigyázz magadra édes gyermekem-

Várom anyám, hogy kopott kendőd alól ezüstszínű
selyemhajad kibomoljon gyönge válladra,
s én úgy lássalak majd, mint akkor nagyon régen,
mikor még hinni mertem az örökszép mesékben,
mert azokban te voltál a jóság tündér-asszonya.

De csak a szél fúj anyám áldott hangod helyett,
a szél, amely felborzolja rólad a homokszemeket,
hogy egy halomba gyűjtse, s majdan oda repítse,
ahol szótlan csend uralja a végtelen eget,
s ahol a zárt ajkakról is csak könnyek peregnek.

Állok anyám sírodnál, megrendülten, gyászban,
és rád gondolok, mert érzem a lassú elmúlásban,
hogy az én erőm is fogy, az én szívem is gyengül,
hiszen minden egyes nap, számomra is már
búcsúzenét játszó harangszóként csendül.


Kun Magdolna

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése