Én már elindultam, te
majd kövess.
Bár rögös lesz az-az
út, mi irányomban vezet,
de ne add fel,
kérlek, tarts ki mellettem,
hisz te sem bírnád
soká úgy sem nélkülem.
Az én utam könnyel, és
sárral van teli,
elgyengült szívem is,
csak kínját cipeli,
mert egyedül vándorolni
olyan fájdalmas,
ha nincs velünk az, ki
oltalmat adhat.
Várok rád kitartón,
míg meg nem érkezel,
amíg ölelésed melegét
nem érezhetem,
amíg kezed szorításában
fel nem ismerem,
hogy oda is követtél,
ahol kék a végtelen.
Mert kik követik
egymást a kéklő messzeségbe,
azoknak egybeforr
szíve, egybe a hűsége,
s kiknek egybeforrt a
szíve, s egybe a hűsége,
csillagpárként
ragyognak az öröklét fényébe.
Kun Magdolna
Úgy legyen Magdika - csodás versedet szeretettel olvastam.
VálaszTörlésMiki
Hiszem, hogy így lesz kedves Miki!
VálaszTörlésSzeretettel láttalak!