A versek és megjelölt fotók, Kun Magdolna saját alkotásai; A művek a szerző tulajdonát képezik, ezek egészének vagy részének másolása,terjesztése, publikálása, csak a szerző előzetes hozzájárulásával lehetséges. 1999./LXXVI/tv./1.§

2015. október 23., péntek

Én már elindultam


Én már elindultam, te majd kövess.
Bár rögös lesz az-az út, mi irányomban vezet,
de ne add fel, kérlek, tarts ki mellettem,
hisz te sem bírnád soká  úgy sem nélkülem.

Az én utam könnyel, és sárral van teli,
elgyengült szívem is, csak kínját cipeli,
mert egyedül vándorolni olyan fájdalmas,
ha nincs velünk az, ki oltalmat adhat.

Várok rád kitartón, míg meg nem érkezel,
amíg ölelésed melegét nem érezhetem,
amíg kezed szorításában fel nem ismerem,
hogy oda is követtél, ahol kék a végtelen.

Mert kik követik egymást a kéklő messzeségbe,
azoknak egybeforr szíve, egybe a hűsége,
s kiknek egybeforrt a szíve, s egybe a hűsége,
csillagpárként ragyognak az öröklét fényébe.  


Kun Magdolna

2 megjegyzés:

  1. Úgy legyen Magdika - csodás versedet szeretettel olvastam.

    Miki

    VálaszTörlés
  2. Hiszem, hogy így lesz kedves Miki!

    Szeretettel láttalak!

    VálaszTörlés