Halottak napján a Jóisten
szélesre tárja ki az égi kapukat,
hogy a földiek is bejuthassanak
a fényes
mennyországba,
s egy pillanatra
megöleljék azokat,
kik elrejtették arcukat
a hófehér felhők
fodros párnájába,
Mert oly sok árva
szív maradt itt e földön,
egyedül, magányosan,
elkeseredve,
magába halkítva
mindazon bánatot,
mely tán egy egész életre halálra sebezte.
Halottak napján majd megnyílik az ég,
s a Jóisten átöleli minden gyermekét.
Azt is, aki fájdalmában
a földön könnyezik,
s azt is kinek emlékét gyertyák őrizik.
Kun Magdolna
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.