Hallgasd velem az ősz
dalát, s könnyezd meg kicsit,
ahogyan én is siratom a fáknak hulló levelit,
mert tudom, hogy
minden levél száműzöttként száll
arra, ahol nincs már
csak dérbe fagyott nyár.
Búcsúzzunk szép
nyarunktól egy legutolsó tánccal,
suhanva, röpülve,
mint ahogy a sólyommadár szárnyal,
s közben csókolj,
csak csókolj, és vonj a szívedre,
érezzem, hogy parázslik
még tűzláng ereje.
Hisz, amíg megdobbanó
szíved parázs-dalt zenél,
nem hervasztja sápadt
testem a közeledő tél,
mert mindig lesz benne annyi nyári melegség,
mely feloldja szívemnek
csillámló jegét.
Kun Magdolna
A dal csodás, és a gondolat is...
VálaszTörlésSzeretettel - Miki
Köszönöm szépen Miki!
VálaszTörlésSzeretettel.
Magdi