Vigyáz édesanyád,
mert általa van az,
hogy az élet szépségén
elámuldozhatsz,
és örömöt lelhetsz a
virágokban, fákban,
tavasz-ébredésben,
őszi elmúlásban.
Vigyázd édesanyád,
mert te vagy lelke mása,
s mert neked fáj majd
minden sűrű könnyhullása,
amit kíméletlen sorsa
néki kiszabott,
s amit jól elrejtett
fájdalma reá aggatott.
Vigyázd édesanyád,
mert karja biztonsága
ad majd neked újult
erőt a megpróbáltatásba.
Hisz amikor
szívünknek nagy a fájdalma,
csak az anyai kéz az,
mely enyhíthet rajta.
Vigyázd édesanyád,
mert egyszer egy napon
súlyos kereszt feszül
gyönge válladon,
a hiány keresztje,
mely addig mar és éget,
míg utat nem nyitsz
édesanyád ölelő kezének.
Vigyázd édesanyád
akkor is, ha majd
sírján minden virág
holt levelet hajt,
mert ő ott a síron
túl sem feledi azt el,
hogy kitől dobbant
szívében az életadó jel.
Kun Magdolna
Csodás gondolatok Magdika...
VálaszTörlésSzeretettel - Miki