Lassan elillan a nyár, s a varázslatos
ősz,
reánk köszön kedvesen egy napos délelőtt,
hogy tudassa velünk, mily boldog lehet az,
aki a sárguló őszben még párként sétálhat.
reánk köszön kedvesen egy napos délelőtt,
hogy tudassa velünk, mily boldog lehet az,
aki a sárguló őszben még párként sétálhat.
Hisz a sárguló ősz is
lehet melengető nyár,
ha van olyan ki féltett kincsként karjaiba zár.
S hazavár akkor is, ha szél rázza a fákat,
és fagy dermeszti kékre a fáradt léptű lábat.
ha van olyan ki féltett kincsként karjaiba zár.
S hazavár akkor is, ha szél rázza a fákat,
és fagy dermeszti kékre a fáradt léptű lábat.
Mert amíg van kit ölelnünk, eshet fehér
hó,
és átlengheti álmainkat deres takaró,
és átlengheti álmainkat deres takaró,
mi tudjuk, hogy mindaddig, míg kezünk
összeér,
nem oson el szívünkből a tavaszi remény.
Kun Magdolna
Bizony - így igaz! Szép gondolataidat szeretettel olvastam.
VálaszTörlésMiki
Köszönöm szépen!
VálaszTörlés