Minden év őszén,
mikor megsárgult levelek hullnak le a
földre,
és a fák ritkult ágait dérezüst lepi,
sétálj el arra, ahol lépteim nyomát,
lépteid nyoma még felismerheti.
Ha a lépésnyomok felismerik egymást,
végy fel a földről pár száraz levelet,
majd tenyeredbe tartván simíts rajtuk
egyet,
oly szelíden, s oly szerethetően,
mintha én is ott lennék veled.
Mert mindaddig, míg falevelet simogat
kezed,
s lépted nyoma léptemmel egy úton halad,
bárhol is leszek, tudni fogom azt,
hogy együtt töltött éveink minden
pillanata,
örök időt nyert ott az őszi fák alatt.
Kun Magdolna
Őszi fák útjain
VálaszTörlésboldogabb az ember,
megtelik a haja
színes levelekkel... :)
Versed csodaszép...
Szeretettel - Miki
:)
VálaszTörlésKöszönöm a derűs gondolatokat Miki!
Szeretettel.
Magdi