Elhagyottan, árván

Mennyi idős ember él, elhagyottan, árván,

néma fogolycsendben, mint ki vétkezett,

s mint akinek bűn volt e földre megszületni,

és tisztességben élni az időéveket.

Mennyi idős ember vágyik némi szeretésre,

szeretésre, minek valahol nyoma veszhetett,

mert akik velük voltak jóban, rosszban, bajban,

azok most mind-mind más úton mennek.

Sokan vannak, sokan, és még többen lesznek

az elhagyatottak, kiket messze kerülnek

azok akik a sok-sok tudást, sok-sok tanítást,

egyedül csak általuk ismerhették meg.

Pedig az időt hajtó kerék rendületlen forog,

és pörgeti-pörgeti azokat a homokszemeket,

melyek észvesztő gyorsasággal temetik majd be

a tiszteletet kiérdemlő élet-perceket.

Kun Magdolna