Egy úton lépdeltünk,
egy úton jártunk,
de még sem volt
boldog könnyes vándorlásunk,
mert a sors úgy
hozta, hogy bármerre is értünk,
minduntalan kísért
Istenadta vétkünk.
Mert mi voltunk, kik
tiltottan is szerettük egymást,
és büszke szívvel
kísértük egymás nyomdokát,
akkor is, ha jól
tudtuk, ki tiltott útra téved,
nem lelhet többé
lelki békességet.
Mégis mentünk egymás
mellett kézen fogva szépen,
sápadtan, betegen,
lázas verítékben,
mert összeforrott bilincsláncunk nem engedte azt,
hogy szorításából
kiszakítsanak.
Ám egy napon elvarázsolt egy szédült pillanat,
s letépte kezedről a hűség-láncokat,
azokat a láncokat,
melyeknek erős szorításuk
kitartással bírt volna egész a halálig.
Kun Magdolna
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.