Csöndes hallgatás

Mikor keserű könnyeim fájva hullanak,

mert a csalódottság kínja fojtogat,

arra gondolok,

milyen jó azoknak, kik még boldogok.

Ők biztosan tudják,

hogy az élet  nem más mint szemfény villanás,

hisz túl hamar elhervad, akár a nyári virágzás,

így tovaszálló időnkben alig éljük át

nehéz napjainknak örömóráját.

Mert csak tékozoljuk, szórjuk a drága perceket,

miközben ezerszer hazudjuk,

-  már én sem szeretlek –

pedig tudjuk, belül minden hazug szó

egy-egy kalapács,

mely rászegezi koporsónkra

a csöndes hallgatást.

Kun Magdolna