Csak még egyszer

Csak még egyszer láthatnám anyám,

amint kávédat iszod,

s arcodon pár lágy mosoly pilleszárnyat fog.

Én mindent odaadnék érte.

Csak még hallhatnám szép esti meséd,

melyben én voltam a hős, én voltam a merész,

hisz legyőztem sok veszélyt, ami útjaimba állt,

mert karod biztos tartása erődként szolgált.  

Csak még egyszer foghatnám fáradt kezedet,

szívemre helyezném, mint legdrágább kincsemet,

s ott tartanám, ott, hogy majd te védd dobogását,

ha lanyhulva viselné az élet sorscsapását. 

Csak még egyszer simíthatnám deres hajadat,

én beleszőném koszorúként a holdsugarakat,

hogy oly ékesen ragyoghasson az éji ég felett,

mintha te uralnád anyám a csillagnemzetet.

Kun Magdolna