Én csak boldog
akartam lenni még egy kicsikét.
Érezni az ölelés puha
melegét,
és elmélyülten hallgatni
azokat a dobbanásokat,
amiket a szívlüktetés
dallamként áraszt.
Én csak szerelemre
vágytam, így alkony idején,
mikor lelkünkben a
nyár már fehér hajú tél,
s mikor biztosra
véljük, hogy oly kevés idő az,
amitől szökevény
életünk értelmet kaphat.
Én csak szeretni
akartam, ifjú hévvel, lázzal,
hogy az öregség
fájásától ne a halál után vágyjam,
ha nem élettel teljen
meg minden egyes nap,
amit így alkony tájt
az Isten megadhat.
Kun Magdolna
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.