Anyám könnyei
gyöngyként hullottak,
mikor szívében a
fájdalom tengerré duzzadt,
s mikor már nem tudta
visszafojtani azt a keservet,
amivel naponta szembesülhetett.
Anyám pedig erős
volt, akkor is, ha válla
olyan volt, mint a gyönge,
beteg madárszárnya,
mely szállt volna,
szállt volna egyre magasabb,
ha nem húzta volna vissza
az emberáradat.
Mert anyám szelíd
lelkében sosem volt harag,
csak tűrte és tűrte azokat
a megbántásokat,
amik könnyeit
hullatták, szívét mardosták,
s amivel porba
döntötte ez a kegyetlen világ.
Kun Magdolna
Csodaszép...
VálaszTörlésSzeretettel - Miki
Köszönöm Miki!
VálaszTörlés