Anyám könnyei

Anyám könnyei gyöngyként hullottak,

mikor szívében a fájdalom tengerré duzzadt,

s mikor már nem tudta visszafojtani azt a keservet,

amivel naponta szembesülhetett.

Anyám pedig erős volt, akkor is, ha válla

olyan volt, mint a gyönge, beteg madárszárnya,

mely szállt volna, szállt volna egyre magasabb,

ha nem húzta volna vissza az emberáradat.

Mert anyám szelíd lelkében sosem volt harag,

csak tűrte és tűrte azokat a megbántásokat,

amik könnyeit hullatták, szívét mardosták,

s amivel porba döntötte ez a kegyetlen világ.

Kun Magdolna