Mikor a virágzó nyár
már hervadásra vár,
útra kerekedik minden
gólyapár,
s csak
szállnak-szállnak egyre távolabb,
miközben piros
csőrükre könnyeik hullnak.
Mert a gólya is olyan
akárcsak az ember,
megtelik a szeme
fájdalomkönnyekkel,
mikor eljön az-az
idő, hogy útra készen áll,
s érzi, hogy vissza
már sohasem talál.
Tudom egyszer én is
messze költözöm,
s akkor könnycseppekbe
fullad élet-örömöm,
de majd magammal
viszem azt az emlékképet,
hogy tavasszal a gólyák
mindig visszatérnek.
Kun Magdolna
Igen Magdika - velünk, vagy nélkülünk, de a gólyák mindig visszatérnek...
VálaszTörlésSzeretettel - Miki
Igen, kedves Miki, a gólyákból a túlélők, mindig visszatérnek tavasszal, hogy felmelegítsék megszokott otthon-fészküket. Isteni jutalom, ha mi is újra láthatjuk majd őket!
VálaszTörlésKöszönöm szavaid.
Szeretettel.
Magdi