Útra készen

Mikor a virágzó nyár már hervadásra vár,

útra kerekedik minden gólyapár,

s csak szállnak-szállnak egyre távolabb,

miközben piros csőrükre könnyeik hullnak.

Mert a gólya is olyan akárcsak az ember,

megtelik a szeme fájdalomkönnyekkel,

mikor eljön az-az idő, hogy útra készen áll,

s érzi, hogy vissza már sohasem talál.

Tudom egyszer én is messze költözöm,

s akkor könnycseppekbe fullad élet-örömöm,

de majd magammal viszem azt az emlékképet,

hogy tavasszal a gólyák mindig visszatérnek.

Kun Magdolna