A versek és megjelölt fotók, Kun Magdolna saját alkotásai; A művek a szerző tulajdonát képezik, ezek egészének vagy részének másolása,terjesztése, publikálása, csak a szerző előzetes hozzájárulásával lehetséges. 1999./LXXVI/tv./1.§

2015. augusztus 15., szombat

Nehéz sors


Nehéz volt az életem, sokszor könnyeztem,
és sokszor fájlaltam, hogy egyedül vagyok,
mert egy idő után már senki sem maradt,
ki egyengette volna élet-utamat.

Így magányos lettem. Emberkerülő.
Magamra zártam ajtót, ablakot,
hogy szellő se érje fáradt arcomat,
s az éj sem ragyogjon be fényes csillagot.

Aztán egyszer csak könnyűvé vált minden,
leoldódtak lábamról a véres bilincsek,
s szárnyamat kitárva, szabadon szállhattam
erdők, hegyek, síkmezők felett.

Mert hittem abban, hogy bármily nehéz is
a vállamra reá rakott fájdalom-kereszt,
észre sem veszem annak kősziklányi súlyát,
ha van ki sors-utamon velem lépeget.

Kun Magdolna

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése