Kik már nem lázadoznak

Ők azok, kik már nem lázadoznak.

 Úgy fogadnak mindent, ahogy odaadják azt,

mert ők azok, kik ma sem feledték azt el,

hogy az alázat és tisztesség egekig emel.

Ők azok, kik mindig rejtett könnyel sírnak,

kik mély fájdalmaikban is köszönik a Napnak,

hogy ma is rájuk virradt aranyló sugára,

mely elviszi őket majd egy szeretőbb világba.

Ők azok, kik ma is tudják, mi a becsület,

s mi az a kitartás mely a mélységen átvezet,

hiszen az ő szívük sosem volt oly érzéketlen kő,
miben nem dobogott volna éltető erő.

Hát ti, akiknek megadatott minden földi jó,

legyen ez a pár sor ma a sors-útravaló,

azért, hogy sosem feledjétek megbecsülni azokat,

kik úgy élik az életüket, hogy nem lázadoznak.

Kun Magdolna