Kicsiny vadvirág

Ha majd anyaillatom már nem érzed fiam,

s arcom vonalát is homályosan látod,

keress a nyárban egy kicsiny vadvirágot,

amelynek kibomló szirmán még földi élet van.

Én ott fogok rejtőzködni minden sziromban,

a szellő fújásában, mely arcod simogatja,

mikor néhány könnycsepp szomorkodik rajta,

tudatván, hogy szíved haló félben van.

Mert tudom, hogy hiányom megsebzi szíved,

és lelked mélyén is vérző nyomot hagy,

de tudd,fiam, míg nyarak lesznek, virágzó nyarak,

addig én is ott leszek a közelben veled.

Vers:Kun Magdolna
Fotó:Forró Hajnalka