Egykor én is olyan
voltam, mint egy drágakő,
mit körbe-körbeölelt
az a bűvös bájerő,
mely magához vonzotta
a csillagok porát,
hogy fényükkel beragyogja szemed bogarát.
Egykor én voltam szemeidnek
világító fénye,
hogy el ne tévedhessél az élet sűrűjébe,
mert aki egyszer is
eltéved, az nem talál haza,
így úttalan utaknak lesz
csillag-vándora.
Kun Magdolna
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.