Anyám úgy ölelt át, olyan biztonsággal,
hogy sosem éreztem, az élet megtörhet,
mert anyám ölelésében oly nagy erő volt,
mely minden akadályon által vezetett.
Most, hogy már nem ölel áldott két keze,
lelkemnek is elfogyott minden ereje,
így hát olyan fáradt lettem, olyan
elgyengült,
mint ki az élet elől futva menekült.
Mikor még jó anyám karja átölelhetett,
én sem sírtam soha bánatkönnyeket,
mert, anyám, erőn felül is addig mosolygott,
míg minden kihullt könnyem fel nem szárított.
Kun Magdolna
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.