Már csak könnyeidtől
homályos szemüveged az,
mely simogató kezed
helyett megnyugvást adhat,
és szemem elé
tárhatja azt a színes, szép világot,
melynek tiszta ékű fénye torz tükörre váltott.
Már csak szemüveged
nyújt védelmet és áldást,
mikor áldatlan
napjaimban nagymérvű a bántás,
s mikor úgy érzem
magam, mintha nem is volnék,
csak árnyékként
lebegnék, árnyékként suhannék
egy valótlan világnak
sötét alagútján,
ahol a napfény is bujdokolva sétál.
S ahol a szeretet
érzése sárban szendereg,
mert már nincsenek
emberi kezek,
melyek magasba
emelnék, hogy általa engem is
védelmezzenek.
Kun Magdolna
Csodás soraiddal meleg szívvel értek egyet...
VálaszTörlésSzeretettel - Miki
Köszönöm Miki!
VálaszTörlésSzeretettel.
Magdi