Némely napokon

Elgondolkodom némely napokon,

útravalóul, mit hagyhatnék hátra

azoknak, kik szeretnek, kik mellettem vannak,

madárszárnyalásba, földi zuhanásba.

Mert akik velem vannak örömben és bajban,

azoknak a szívében helyet kaptam én is,

hisz magukban hordják dobbanó szívemnek

oldhatatlan szálú erős kötelékit. 

De mi lesz, ha szívemben elhalkul a zaj,

s csak a csend tölt ki minden apró zegzugot,

akkor vajon meghallják-e halkult sóhajtásom

azok kikre akkor fájva gondolok.

Vagy mikor elszáll lelkemből a legutolsó sóhaj,

megtörik bennük is az-az oldhatatlan szál,

amely egy egész emberöltőn át oly erővel bírt,

hogy nem oldotta el csak az irgalmas halál.  

Kun Magdolna