Nagymamám

Nagymamám nevelt fel. Ő vigyázott rám,

mikor az első pipacs kinyílt a mezők pázsitján.

S mikor madárhang töltötte be a végtelen teret,

jelezvén, hogy újra tavasz közeleg.

Nagymamám volt ki vigyázta a létem,

mikor dermedt télbe szaladt csetlő-botló léptem,

és nyár érlelte aranyszínre a búzaszemeket,

melyeket körbe-körbeöleltek az őszi levelek.

Nagymamám volt nékem az álmok otthona,

nappalaim jó tündére, az éjek vándora.

Minden-minden ő volt, mely megtanított arra,

hogy nagy a szeretet Isteni hatalma.

Mert az én nagymamám mindig azt vallotta,

ki szerény és szelíd annak boldog minden napja,

mert az igaz boldogságot csak az ismeri meg,

kit szeretnek és tisztelnek a többi emberek.

Kun Magdolna