Mikor anyám elment, árva lettem én is,
mint az a gazdátlan
kutya, kinek kesergésit
csak az Úr értheti meg
ott a magasban,
ahol minden érző léleknek
angyalszárnya van
Mikor anyám elment, nincstelenné lettem,
mert amim volt azt
földporba temettem,
hisz az a gyémánt amely egy világ kincsét érte,
nem volt más mint
anyám szíve melegsége.
Mikor anyám elment, magányossá
váltam,
mert nem volt többé
olyan kihez hazavágytam,
hisz az aki
elárvult, kinek nincsen anyja,
régi meleg fészkét már
vissza nem kaphatja.
Így csak bolyong és
bolyong a temetői úton,
hogy elárvult szívébe
még emléktüzet lopjon
abból a pislákoló
lángú viaszgyertya fényből,
mely lélekfényárt ont
a kéklő messzeségből
Kun Magdolna
Szívfájdító versed szomorú gondolatokkal olvastam...
VálaszTörlésSzeretettel - Miki
Köszönöm megtisztelő szavaid Miki!
VálaszTörlésSzeretettel.
Magdi