A versek és megjelölt fotók, Kun Magdolna saját alkotásai; A művek a szerző tulajdonát képezik, ezek egészének vagy részének másolása,terjesztése, publikálása, csak a szerző előzetes hozzájárulásával lehetséges. 1999./LXXVI/tv./1.§

2015. július 4., szombat

Feledésre ítéltetve


Lassan elfelejtjük milyen az a mosoly,
amely szívünkbe ringatta a szavak dallamát,
azt a dallamot mely vigasztalt és védett,
mikor nehéz éjszakáink könny sebezte át.

Lassan elhalkulunk, elcsendesülünk,
fájdalmunk sem lázad, s nem is kiabál,
mert magányába rejti el azt a gyötrő kínt,
amely a hallgatásban beszélni próbál.

Pedig a néma szavak is, belül könnyeznek,
s belül marják véresre a léleksebeket,
azon vérző sebeket, melyeknek gyógyulása
a temető csendjének biztos kitartása.

Kun Magdolna

2 megjegyzés: