Pár kedves arc a múltból,
Istenem, de szép
az a boldog emlék, ahol anyám ölelt még.
Ahol két karja volt az Én, sziklaszilárd váram,
melyben biztonságom mindig megtaláltam.
az a boldog emlék, ahol anyám ölelt még.
Ahol két karja volt az Én, sziklaszilárd váram,
melyben biztonságom mindig megtaláltam.
Mert anyám, védelmében bizton tudhattam,
nem lehet oly bűnöm, mely feloldhatatlan,
hisz akármit is követtem el, jó anyám a drága,
önnön bűnöm is az ő szívébe zárta.
nem lehet oly bűnöm, mely feloldhatatlan,
hisz akármit is követtem el, jó anyám a drága,
önnön bűnöm is az ő szívébe zárta.
Isten óvjon drága anyám ott
fenn az égben is,
és szárítsa fel arcodról a bánat könnyeit,
és szárítsa fel arcodról a bánat könnyeit,
ne fájjon már nekem sem az
a gyötrő állapot,
hogy árvult árvaságom, ma is
siratod.
Egyszer, anyám, nem lesz
sem szakadék, sem gát,
mely megakadályozná, hogy eljussak hozzád,
hisz egy gyönyörű napon, mikor földet ér az ég,
mely megakadályozná, hogy eljussak hozzád,
hisz egy gyönyörű napon, mikor földet ér az ég,
hozzád is elér majd a gyermeki lépés.
Kun Magdolna
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.