Anyámat a szíve vitte el

Azt mondják, anyámat, a szíve vitte el.

Az a szív mely egykor értem lüktetett,

s értem fájt minden olyan percet,

amibe az élet belekönnyezett.

Azt mondják anyám sokszor látták sírni,

mikor arról beszéltek, mily jó gyermek vagyok,

olyan gyermek, ki sosem szégyellte

azt az érző lelket mit Istentől kapott.

Azt mondják, az ő  lelke is fényes csillaggá lett,

s fentről mosolyog rám minden éjszakán,

mikor felhőn szálló sóhajom az égre leheli,

- az élet ajándéka te voltál anyám-

Ma már nem mesélnek anyámról ismerősei,

feledésbe merült tüneményes léte,

csak én vagyok még, én, ki minden egyes nap

visszahozza őt az élet mezsgyéjére.

Kun Magdolna