Amíg kezem kezed fogja

Soha nem halványul lelkemben a múlt,

hisz minden évben újraél az a régi nyár,

ahol első csókunk forróságát megirigyelte

a szemünkben derengő kacér napsugár.

Soha nem hűlhet ki parázsölelésünk,

s a szenvedély lángja sem lobbanhat még el,

mert amíg két kezem két kezedet fogja,

addig szívünkben olthatatlan tűz szabadul fel.

S amíg az a tüzes-láng fénycsóvaként izzik,

s nem hull rá a könnyeknek maró sós-cseppje,

addig kettőnk lobogása oly nagymérvű lesz,

hogy nem hamvaszthatja el mások ereje.

Kun Magdolna