Ahogy én tettem

Ha majd egykor útirányom a csillagokba néz,

s fehér felhők bodrai lesz az égi menedék,

gyermekeim azt az egyet ti sem feledjétek,

hogy valamikor volt egy megdobbanó élet,

melynek minden ütemében érzés lüktetett,

amely felétek szállt akkor is, ha zord éj közelgett,

és párnátokon könnyeitek sápadt nyoma látszott,

ami fájdította bennem azt a valóságot,

hogy hiába gyötörte bánat gyermekszívetek,

s hiába könnyeztem titokban én is veletek

nem segíthettem nektek, csak annyit tudtam tenni,

hogy próbáltam a világot reátok ölelni.

Mert megtettem mindazt, mit egy anya tehetett,

hisz nektek adtam Istenáldott szeretetemet,

hogy egy napon ti is azt tegyétek, amit én tettem.

-Őrizzétek emlékemet a legnagyobb becsben-

Kun Magdolna