Oldozz fel Uram
bűneim alól,
s engedj még kicsit bűntelenül élni,
hogy lelkemben ne
legyen sötét árnyékfolt
mikor lépteim majd a
te utadat lépi.
Volt kit bántottam,
volt kit sirattam,
mert elszakadó
kötelékünk nem tartotta meg
azt a reá nehezülő
kapaszkodó erőt,
mely az élettel
szemben pajzsként védhetett.
A magam módján Uram
én sem voltam rossz,
hisz mindig, de
mindig törekedtem arra,
hogy megértsem és
tiszteljem azok fájdalmát,
kiknek vérrel volt
megírva élete és sorsa.
Ha vétkeztem is
ellened, bocsáss meg Uram.
Nézd el hibáim, s
minden tévedésem,
mert az, aki áldott
Uram az áldatlanok között,
megbocsát akkor is, ha nincsen reá érdem.
Kun Magdolna
Törekedtem ... de feloldozást nem merek kérni sem ... van mit s van kinek, én sem bírok megbocsájtani.
VálaszTörlésCsak most gondoljuk azt, hogy nem tudunk megbocsátani, ahogy múlnak az évek felettünk, már megbocsátóbbak leszünk a legádázabb ellenségeinkkel is.A feloldozást pedig minden jólelkű ember megkapja, akkor is, ha tengernyi a bűne! Köszönöm itt hagyott gondolataid kedves Józsi!
VálaszTörlésÉn úgy tapasztalom, vannak sebek melyeket nem gyógyít az idő múlása, inkább mélyít. ... Ahogy az évek múlnak felettem úgy érzem kicsit csak tapasztaltabb, bölcsebb leszek s egyre inkább nem értem azokat kik nem, pedig felettük is annyi pereg le. ... No mindegy. Szép napokat Csillaglány!
VálaszTörlésBizony így van ahogy írod Józsi! Az életünk egy tanító-iskola, hol van ki jó tanuló, van ki rossz, így eredményeink alapján léphetünk majd megfelelő helyre a Jóisten bírálata szerint. Köszönöm itt hagyott gondolataid! Szép napokat kívvánok én is neked, nektek :)
VálaszTörlés