Mikor könnyem
hullatom, elgondolkodom,
miért győz le mindig saját
bánatom,
hisz az én fájdalmam,
csak töredéke annak,
amit mások, térdre
rogyva hord’nak.
Mikor elgondolkodom
saját gondomon,
rájövök az élet nem
csak fájdalom,
hiszen annyi szép van
benne, annyi szeretet,
ami keservnapjaimban
erőssé tehet.
Így most elfojtom
könnyeim, meg ne lássák azt,
mily gyáva mód élem a
mindennapokat,
s majd úgy teszek,
mintha soha nem lett volna
olyan ami szívem sokszor
fájdította.
Kun Magdolna
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.