A versek és megjelölt fotók, Kun Magdolna saját alkotásai; A művek a szerző tulajdonát képezik, ezek egészének vagy részének másolása,terjesztése, publikálása, csak a szerző előzetes hozzájárulásával lehetséges. 1999./LXXVI/tv./1.§

2015. június 12., péntek

Már semmit sem kérek


Már nem kell, hogy megértsd, mi fáj idebenn,
s mi az, ami lázként gyötör sok-sok éjjelen.
Akkor, mikor az átkos kétség szúró-fegyvere
dárda éllel hasít sebzett szívembe.

Már nem kell, hogy érezd milyen az a kín,
amely megállíthatatlan bűn-könnyeket sír.
Könnyeket mik marnak, késpengeként vágnak,
szabad utat hagyva a boldogtalanságnak.

Már nem kell, hogy sajnálj, nem kell, hogy szánj,
hisz sosem értetted meg, mi az, ami fáj.
Pedig annyiszor kértelek, ne bántsd a lelkem,
mert abban van minden, miért élni mertem.

Már semmit sem kérek, és semmit sem várok,
hisz valótlanok lettek az igaznak vélt álmok.
Azon álmok, melyekről mindig azt hittem
kitartóan véded ott benn a szívedben.

Kun Magdolna


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése