Hervadásba léptem,
nem tagadhatom,
hisz ezer ránc és
könny fut át arcomon,
könnyek, azok a folyton
hulló könnyek,
melyek oly gyakorta szabad
utat törnek.
Réges-régi varázsom
is illanóban van,
akárcsak a tűzragyogás
rőt-szín hajamban.
Csak lelkem érez még
némi napsütést,
mikor szívhúr pendít benn
tavaszi zenét.
Mert azon az úton,
hol ma már lépkedek,
fázósan sírnak fel a nyári
levelek.
S fázósan sír minden
mi körülöttem éled,
mert ez a hervadás
az, mibe belehal az élet.
Kun Magdolna
Csodaszép a nyár Magdika, ám az ősz is gyönyörű...
VálaszTörlésSzeretettel - Miki
Köszönöm!
VálaszTörlés