Búzamezőn

Mikor a tűzpipacsos búzamezőt járom,

akkor érzem igazán, hogy boldog is vagyok,

mert abban a tűzpipacsos búzamezőben

néhány múltbéli emlék, mindig felragyog.

Hisz, ott látom nagyapám, ahogy csomókba köti

a tengerként hömpölygő kalász-virágot,

miket oly szelíden lenget a kócos nyári szél,

mint ahogy bölcsőmben anyám ringatott.

Látom magam is, ahogy mezítlábas talpam alatt

alázkodva hajlik meg az éltető kalász,

az a kalász, mi aranyló színnel festette arcomra

a szabadságba bódult érzés mámorát.

Ilyenkor nincs a szívemben bú és fájdalom,

könnyedén lépkedek, s még könnyebben hajlok,

mert ha azt az Istenáldott búzamezőn járom,

elfeledek minden könnybe fúlt kudarcot.

Kun Magdolna