Csak anyám jönne
vissza mikor mélységekbe hullok,
és nem látom a szakadék
felszín peremét.
Sem a kivezető utat,
melyen meglelhetném végre
rongyfoszlásig kopott
hitem erejét.
Csak anyám simítna
még könnyes időráncot
fáradt arcom, fáradt
szemem homály-szegletén.
S csak ő adna még egyszer
reménykeltő vigaszt
mikor fájdalom-seb
tátong szívem közepén.
Talán minden könnyebb
lenne, ha érezhetném még
kötényének melegét,
mi otthonommá vált,
akkor mikor ádáz sorsú
életem, ellenségem lett,
és hóhér módjára
megtörni próbált.
Csak anyám kezét
érezném még könnyes arcomon,
mert akkor tudnám,
hogy minden kihullt csepp,
felszáradna idővel
attól a nagy-nagy szeretettől,
amely most a csillag
teli éjekben lebeg.
Kun Magdolna
Nagyon szép gondolatok Magdika - szeretettel olvastalak.
VálaszTörlésMiki
Minden könnyebb lenne ...
VálaszTörlésKöszönöm, hogy olvastál Miki!
VálaszTörlésSzeretettel.
Magdi
Könnyebb és szebb lenne, mert élne még bennünk az a tudat, hogy van olyan ember, aki szó nélkül is megérti a szív panaszát. Köszönöm kedves Józsi!
VálaszTörlés