Csak ültél Anyám némán
az ajtó figyelve,
mikor kattan a zár,
és én mikor lépek be,
hogy fejet hajtsak
előtted megszégyenülten,
mert most is, mint
mindig későn érkeztem.
Csak ültél némán, s
könnyed hullattad,
miközben igazi
fájdalmad, visszafojtottad,
hogy meg ne lássam
soha szelíd szemedben,
milyen érzés sírni az
éji csendekben.
Csak ültél és hűen
vártál, reggel, délben, este,
mindegy hogy éj volt,
vagy éppen napfelkelte,
te csak vártál anyám,
vártál rám rendületlenül,
mint kinek az akarata
sohasem gyengül.
Te tudtad, hogy az
anyák mind-mind ilyenek,
visszafogják
könnyeiket, és nem keseregnek,
nem mutatják
fájdalmukat, sem szenvedésüket,
mert szívükben végtelen
a gyermek-szeretet.
Kun Magdolna
Nagyon szép, nagyon méltó emlékezés - szeretettel olvastalak.
VálaszTörlésMiki
Köszönöm megtisztelő szavaid Miki!
VálaszTörlésSzeretettel.Magdi
Kedves Magdi,
VálaszTörléslelkemig vésődnek vers-szavaid. Köszönöm: Erika
Drága Erika!
VálaszTörlésNagyon köszönöm kedves szavaid!
Ölellek. Magdi