Úgy volna szép

Úgy volna szép, ha kezed kezem fogná,

és mosollyal ringatnál, mikor a sötét éji csend

nesztelenül oson majd ágyam közelébe,

hogy az árnyék világába magával vigyen.

Úgy volna szép, ha kitárulna a kéklő ég-tető

ott fenn, ahol a madarak mind-mind szabadok,

s te szorosan átölelve azt mondanád nekem,

bontsunk szárnyat szívem, én veled suhanok.

Úgy volna szép, ha minden könnyed léptünk

pipacsokat teremne majd messzi utunkon,

mert akkor érezhetnénk azt a földi boldogságot,

mely velünk lépi át magát az idősíkokon.

Úgy volna szép, ha minden fájdalmunkat

feledtetné velünk az égi muzsika,

s úgy szólna ott fenn, mint szívünk ütemének

egy húron pendülő édes dallama.

Kun Magdolna