Fáj, anyám az a tudat,
hogy volt sok olyan nap,
mikor hagytam, hogy
magányodban magadra maradj,
és nem biztattalak,
nem mondtam neked,
hogy minden gyötrő
fájdalmadban melletted leszek.
Feszíti most mellkasom
az a maró, égő seb,
mely a bennem rekedt
bűntől keletkezhetett,
hiszen bárhogyan is megpróbálom
védeni magam,
tudom, mélyen
vétkeztem, és nagyot hibáztam.
Már nincs bocsánat
számomra, és nincsen irgalom,
mert hangtalan csend árnya
ül szótlan ajkadon,
így nem mondhatod soha
többé - drága gyermekem
nem lehet oly bűnöd,
mely sérthetné szívem-
Kun Magdolna
Ez egy olyan bűn, mi az életben nem múlik el. Tudom ... érzem.
VálaszTörlésSoha nem múlik el, és átkozottul fáj az a tudat, hogy sokkal több időt is eltölthettem volna vele, ha rászántam volna magam. Sajnos én mindig azt hittem hogy az én anyám halhatatlan...
VálaszTörlésKöszönöm a látogatást kedves Józsi