Egy nap, ha netán
elfáradnál,
s pihenésképp leülnél
a padra,
ne legyél szomorú, ne
is sirassál,
mert én ott
leszek melletted
minden gondolatba.
Ha mégis legördülne
arcodon
pár kóbor kicsi
könnycsepp,
s éreznéd, hogy
lelkedet
nehéz kősúly nyomja,
gondolj szívem arra,
nem lehet oly elválasztó
erő,
mely múltporos
emlékeim
nem idézné újra
mindaddig, míg
kincsként őrzöd
azokat az együtt
töltött
boldog éveket,
melyeknek minden
pillanatán
nyomot hagyott
kettőnk mélységes
mély szerelmének
halhatatlan volta.
Kun Magdolna
Nagyon szép vers Magdika - szeretettel olvastalak.
VálaszTörlésMiki
Köszönöm szépen Miki!
VálaszTörlésSzeretettel láttalak!
Magdi