Szép életem volt
akkor, amikor még
nagymamám karjaiban
érezhettem azt
a határtalanul jóleső
ember-melegséget,
amitől a gyermek-lélek
szeretetet kap.
Szép életem volt
akkor, amikor még
kötényébe rejthettem kihullt
könnyeim,
azon könnyeket,
melyek kicsordulni vágytak,
hogy ne égessék
túlságosan léleksebeim.
Szép élet volt akkor,
mikor dérezüstös haján
kezem puha lágysága
szálat simított,
mert érintésem nyomán
úgy ragyogott szeme,
mint a legeslegtündöklőbb
égi csillagok.
Szép volt biz, nagyon
szép, minden pillanat,
ami róla szólt, s
emlékként szívemben maradt,
mert az én nagymamám
olyan asszony volt,
ki előtt a szeretet
is méltán meghajolt.
Kun Magdolna
Álomszép gondolatok...
VálaszTörlésSzeretettel - Miki