Hol boldog voltam rég

Visszasírom azokat a boldog éveket,

mikor még rangja volt a kisült kenyérnek,

annak a kenyérnek, mit nagymamám keze

áldással tett a család elébe.

Visszasírom azokat a boldog nyarakat,

mikor nagyapám aratta a búzatáblákat,

azt a búzatáblát, melynek sárga kalásza

igazi kincs volt a szegényes házba.

Visszasírom azokat a régi teleket,

mikor melegedhettem a kemence mellett,

és meséket hallgatván hőssé válhattam,

hőssé, kiben szív és emberjóság van. 

Ha újra visszamehetnék régi múltamba,

odabújnék nagymamám féltő karjába,

és megcsókolnám ránccal telt, reszkető kezét,

azon kezet mely rám ölelte az élet szépségét.

Ha visszamehetnék hol boldog voltam rég,

megfognám nagyapám dolgos két kezét,

és szívemre helyezve megsúgnám neki,

köszönöm, hogy megtanított embernek lenni.

Kun Magdolna